Takarók
Az istállóban tartott lovaknak több takaróra van szükségük, mint a legelőn tartott társaiknak. Az utóbbiaknak elegendő egy új-zélandi takaró, az istállóban tartott lovaknak viszont kell egy istállótakaró, egy új-zélandi takaró és egy verejtéktakaró. A téli időszakban jó, ha az istállótakaró alatt egy pokróc is védi az állatot. A gyakorlótakaró a nyírt lovaknál nagyon hasznos, és ha lovagolni megyünk, akkor nem árt, ha van nálunk egy vízhatlanfajta. A takarókat megfelelően kell rögzíteni, különben ide-oda mozog és kidörzsöli a ló bőrét. A takarók méretei általában 5 cm-ként változik. A lovakat a szügy közepétől az oldala mentén haladva mérjük meg a tomporáig. A takarónak el kell takarnia a tomport, eléggé le kell lógnia, hogy könnyen befedje a hasat, és kényelmesen kell illeszkednie a lapockán és a szügyön.
Új-zélandi takaró:
Ezeket a takarókat kinti használatra tervezték, erős, vízálló anyagból készülnek, általában nylonból vagy más szintetikus anyagból. Néhány ilyen takaróhoz nyakvédő és csuklya is tartozik, ami megóvja a ló nyakát és fejét, főleg ha frissen van nyírva. A vászonból készült fajtát évente kell vízhatlanítani, és jó, ha van egy takaró tartalékba, ha a használatban lévő elszakad vagy nagyon elázik.
Istállótakaró:
Ezek arra valók, hogy melegen tartsák a lovat az istállóban. Általában szintetikus anyagból készülnek és gyakran béléssel is ellátják. Vastagabb és vékonyabb is van belőle. Mindig az évszaknak megfelelőt válasszunk. A legfontosabb, hogy mindig jól illeszkedjen.
Nyári takaró:
Ezek a takarók könnyű pamutból készülnek és a nyári napokban megvédik az állatot a portól és a rovaroktól. Leggyakrabban az istállóban tartott lovak esetében használják.
Verejtéktakaró:
Ezek rendkívül könnyű takarók, amelyeket akkor használnak, amikor a ló nagyon megizzad vagy fürdetés után. A takaró megtartja a meleget, de közben szellőzik is, így a szőrzet anélkül szárad meg, hogy a ló megfázna
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
